Eltelt több mint egy év, mióta nem írtam semmit. Bevallom őszintén, valahol picit kínosnak tartom ezt. Azonban nem éreztem képesnek rá magamat. Vagyis voltak gondolatok, amelyek beszöktek a fejembe, de fantasztikus módon el tudtam ezeket nyomni és inkább csendben maradtam. Engem is, mint mindenki mást fenékbe billentett az előző év. Én magam előtt sem lettem volna hiteles, ha elkezdem osztani az észt, közben én se tudtam mit kezdeni magammal és nem tudtam, merre állok arccal a világban. Ezért maradtam inkább némán. Egészen egyszerűen én is csak attól fogadom el a kritikát, vagy tanácsot, aki számomra hiteles valamiért.
Igazából attól függetlenül, hogy nagyon megszenvedtem az elmúlt évet, a leghálásabb is vagyok érte egyben. Bár mikor benne voltam, akkor néha nem voltam ennyire „elégedett”. Persze az idő megszépíti az emlékeket. Azt szokták mondani az okosok, hogy ha lent vagy a medence alján, onnan tudsz igazán elrugaszkodni. Mondjuk – én nem tudom, ti mit éreztetek – de jó-jó lent voltam én a medence alján, de se víz, se létra. 😀 Aztán kaptam rengeteg új embert, segítőt magam mellé, akiket szerintem ma már barátnak is nevezhetek. Emellett két fantasztikus új technikát sajátíthattam el, amellyel elkezdhettem kikupálni magam.
2019 őszén már egyszer feltettem a kezem: megrekedtem. Be kellett látnom, hogy minden szép és jó, hasznos eddig, elértem egy bizonyos szintet vele, ám egyelőre ennyi. Persze nem tettem le a „varázspálcám” és hagytam fel az egésszel. A mindennapjaim része maradt az is. Azonban a tudatalattimban működő dolgokra nincs rálátásom. Ugyanis szerintem a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk, vagyis ami ott hátul a kobakunkba be van íródva. Ekkor jött egy nagyon erős érzés, vagy nevezhetjük késztetésnek is. Ne egy újabb spiri tanfolyamra menjek el, hanem valami olyanba fogjak bele, ami jobban kézzelfoghatóbb, illetve amitől az emberek többsége nem rohan el hanyatt-homlok, fejvesztve. Szóval tavaly januárban megfordult velem a világ és elkezdtem beleásni magam a One Brain/Egy agy technikába, amely a kineziológia egyik ága és úgy érzem, valami fantasztikus dologra találtam rá és teljes mellszélességgel e mögé tudok állni. Úgyhogy visszatértem újult erővel, új célokkal, lendülettel és merem hallatni a hangom az arra nyitottaknak.
Szép estét!