„’Minek jöttél?!’ Nehéz sors. Mert születésünkkor egyetlen nagy ajándékra van szükségünk: hogy örüljenek nekünk. Azért nevezhetjük ezt ajándéknak, mert ez talán a legfőbb jó az életünkben, amiért még nem kell megdolgoznunk. Elég, hogy létezünk. A nem várt, nem tervezett gyerek első perctől érzi, hogy ‘valami bűne van’, valami nincs rendben vele. A szülők gondozó mozdulatai türelmetlenek, a sírásra idegesen, indulatosan reagálnak, mosoly alig van, hangos szó annál több. Mindettől persze a baba sírós, nyugtalan lesz. A felnőttkori önismereti munka során gyakran az derül ki, hogy az első életévükben drámai (akár válságos) állapotban kórházba kerülő gyerekek többségükben nem várt babák. Mintha valóban engedelmeskednének az elutasító szülőnek: ‘Hát, ha tényleg nem akarod, hogy éljek…’ Ilyenkor persze a szülők ‘összekapják magukat’, megrémülnek, esetleg attól fogva jobban meg is becsülik gyerekük létezését. Ezzel a fordulattal pedig nem egy gyerek azt tanulja meg: gondot kell okozni ahhoz, hogy figyelmet kapjon a szüleitől. Hiszen ha nincs vele baj, akkor anyja-apja szívesen felejtkezik meg róla. Csakhogy a gondokozással könnyen állandósul a „teherérzés” a szülőkben: ezzel a gyerekkel mindig valami baj van… És persze vannak olyan nem várt gyerekek is, akik egész gyerekkorukban azon igyekeznek, hogy megszolgálják szüleik szeretetét: hogy ne legyen velük gond.” F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonról hoztuk
Egy hónappal ezelőtt jött velem szembe, F. Várkonyi Zsuzsa írása, amely egy nagyon erős késztetést indított el bennem. Gondoltam megírom, így év elején. Ilyenkor úgyis mindig újra kezdünk, újjá szeretnénk születni, de ehhez kell egy elég mély felismerés, nem elég csak átfutva elolvasni ezt az idézetet.
Mint tudjátok kineziológiával (generációs-magzati-gyermekkori stb. stresszoldással) foglalkozom a saját oldásaimból is tudom mennyire mélyen ülő probléma ez és hogyan tudjuk ezt “orvosolni”.
Sokszor akkor jövünk a családunkba, mikor nincsenek ránk “felkészülve”. A legtöbbünk nem tervezett gyerek. Hatalmas teher ez és egy életen át kínozhat minket ez, ha nem vagyunk hajlandóak valamiképpen ezt fel- vagy kidolgozni.
Szóval nem számítanak ránk, nem terveznek csak hirtelen a semmiből kiderül, hogy “jövünk”. Pont nem jókor, mert épp szakítás előtt lennének; vagy munkanélküli lett apu/anyu; albérletbe; adósságba stb. Ezt a stresszt amit akkor élnek át, ezt mind érzi a magzat.
“Nem várnak engem, nem akarnak.” Tudattalanul már kapjuk a programokat, melyek esetleg életünk végéig futhatnak rajtunk. Tehert jelentünk számukra, csak a baj és a nyűg van velünk ráadásul fiúnak vártak minket és lányok lettünk. Ha tudnák és tisztában lennének a szülők, azzal hogy ezt mind érzi a baba és az egész életére ki fog hatni, minden kapcsolatára az élete minden részét befolyásolja talán máshogy állnának a dolgokhoz.
Aztán felnőttként belevisszük ezt a kapcsolatainkba. “Nem vagyunk fontosak, nem számítunk, meg úgy egyáltalán minek is vagyunk itt?” Toporzékolunk, követeljük a szeretet. Aztán csak falakba ütközünk.
Mit tehetünk azért, hogy ez az érzés megváltozzon bennünk?
Nagyon fontos, hogy ismerjük fel állandóan ugyanaz történik az életünkbe és minden kapcsolatunkban és végre rá kell erre “nézni” és elfogadni. “Igen, nem akartak rosszkor jöttem na és? Minden meg van bennem és minden lehetőségem adott, hogy ezt az érzést megváltoztassam és venni a bátorságot elindulni egy segítőhöz, aki valamilyen úton-módon segít ezt nekem kidolgozni.”
Meg kell érteni, hogy ezek mélyen ülő problémák, meg lehet próbálni “kibeszélni”, de addig a pillanatig fog tartani, amíg újra be nem kapcsol a “nem vagyok fontos” érzés! Lehet egózni, rugózni a sérelmeken, eltemetni, hibáztatni a szülőket – én is csináltam, de semmi értelme, mert ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mint mi. Azonban hozhat az ember egy új választást és ezzel hajlandó a sértett kisgyerek szerepéből kilépni. Beleállni a saját életébe, felelősséget vállalni magáért és nem másokat hibáztatni.
FONTOS! Senki sincsen egyedül! Nem kell egyedül megoldani semmit! El kell menni egy számodra szimpatikus segítőhöz, aki a megfelelő technikával támogat ezen az úton.
Számomra a One Brain vagy Three in One Concept stresszoldó technikák voltak azok, amelyek segítettek és én is ezzel dolgozom. A link alatt egyébként elolvashatjátok hogyan működik az agy és ez technika miben tud nektek segíteni.
Szép estét!
Anna