Mivel a legutoljára a születésről volt szó, így ez a történet is ide tartozik majd.
Azzal a problémával keresett fel a kliensem, hogy bármikor, amikor valaki kérdez tőle valamit, főleg egy idegen azonnal zavarba jön, leveri a víz és keresi a szavakat. De volt hogy, még amikor én is kérdeztem sem ment úgy a válasz, nálam is zavarba jött, pedig nem harapok. Ez egy automatikus üss vagy fuss érzés. De nyilván csak úgy nem üthet le senkit, így marad a zavar és a szavak keresése, valamint a hibázástól való rettegés. Ha találgatni kezdenénk és csak a tudatos szinten keresgélünk, hasraütésszerűen biztos azt mondanánk, hogy gyerekkorban keresendő a bibi. De ugye nekünk itt van ez a fantasztikus izomteszt és időre pontosan meg tudjuk állapítani, hol történt a trauma.
Szóval meg volt az ügyünk: Biztonságos számomra kifejeznem önmagam. Megcsináltuk a szükséges korrekciókat, azaz „oldottuk a stresszt” a jelenben. Eljött az idő arra, hogy megkeressük az oldáshoz a legmegfelelőbb kort. Nem elég a jelenben stresszt oldani! Vissza kell menni a múltba, mert ha ez nem történik meg a kövezetkő pillanatban, mikor ér megint valami inger, akkor újra bekapcsolhat a negatív érzés a tudattalanból. A kineziológiában a tudatalattiba beíródott érzésekkel foglalkozunk, azokat változtatjuk meg pozitívra így a jelenben megszűnik a stressz és tud új választást hozni az életével kapcsolatban. Jelen esetben pedig azt, hogy magabiztosan beszél bármiről.
Izomteszttel megállapítottam, hogy az oldáshoz a legmegfelelőbb kor a születés. Majd különböző korrekciók utána megfogtam a kliensem fejét és „megnéztük” mi történt akkor. Születési traumáról hallottunk már, így ez nem volt újdonság. Azonban itt teljesen más volt a sztori. Mikor megfogtam a kliensem fejét, nem sokkal később felkiáltott, hogy „Úr Isten, ez az érzés jellemzi az egész életemet”. Édesanyját császározták a 38. hétben, mivel a baba húzogatta az arcánál lévő köldökzsinórt, emiatt attól féltek, hogy valami baj fog történni. Ráadásul a 40. hét környékén az orvos szabadságon lett volna, ezért történt a “hirtelen” császár az esetleges baj elkerülése végett. Nyilván a babát erről nem értesítettek az életmentő műtétről, ő pedig nem akart még megszületni. Ez volt az ok, ami miatt nem ment az önkifejezés meg lehet sok minden más is.
Természetesen pácienst nem hagyunk ebben az érzésben, megváltoztatjuk kreatívan jóra és megnyugtatóra a traumát és pozitív érzésekkel „visszaprogramozom” a jelenbe őt. Tehát ezzel nyugvópontra tettük az ügyet, megszületett a megértés és a jelenben jöhet a magabiztos beszéd.
Sosem azaz ügy, amivel elmész egy segítőhöz, hanem teljesen más a gyökere, ezért jó az izomteszt. Bátran kijelenthetem, nincs ennél pontosabb eszköz amivel ezeket a mélyen tudatalattiba lenyomott érzéseket előcsalogathatnánk.
Jövök majd még több történettel!
Addig is minden jót mindenkinek!